„Miért nem tanulsz?”

Az, hogy miért nem tanul a mai diák egy igen kényes probléma és egyre inkább jellemző a mostani és későbbi generációkra. De mi vagy ki a hibás ezért a problémáért? A technológia, a diák, a tanár, az oktatási rendszer, a szülő, vagy mindegyik? A válasz – ha jobban belegondolunk – mindegyik, hiszen minden szorosan kapcsolódik egymáshoz és ez által minden hatással van a másikra.

Bár a mérvadó ebben az esetben inkább a technológia. Pont az elmúlt és a mostani évszázad, ami a meghatározó ebben a kérdésben. Az elmúlt évszázadban létrehozott társadalom biztosította, hogy a tudomány fellendülhessen, támogatta a feltalálókat, kutatókat ez által rengeteg új találmány született, ami megint csak újabb ás újabb találmányokhoz vezetett.

Mostanában jutottunk el arra a pontra, ahol az információ kb. 200 milliszekundum alatt képes eljutni a föld egyik feléből a másikba. Ez a technológia lehetővé tette a globális kommunikáció kialakulását, az internetet. Az internet – egy számítógéppel párosítva – ablakot nyit a világra. Az internet segítségével bármilyen információt képesek vagyunk felvenni, amit a szemünkkel és fülünkkel érzékelni tudunk. Ez a hatalmas információ áradat elérhető akárki számára, aki rendelkezik előfizetéssel és számítógéppel. Anya, apa, lánygyermek, fiúgyermek egyaránt elérheti ezt a hatalmas információhalmazt.

De jó hatással van-e ez az gyermekekre? „A gyermek feje üres, és tanítással lehet megtölteni”, de mi van akkor, ha ez a világra nyíló ablak átveszi a tanítást? Facebook, Twitter, YouTube, ezek az oldalak, amiket a legtöbben böngésznek. Mind közül inkább a Facebook a legpopulárisabb, hiszen minden megtalálható rajta ami egy egyénnek az információ igényét kielégítheti. Odalakat „lájkolhatunk” melyek hírekkel, érdekes vagy vicces videókkal, képekkel lát el minket. Mindenki személyre szabhatja a profilját és a saját igényei szerint alakíthatja a falat ami az érdekeltségi körében lévő információkkal látja el. Emellett barátai, családja és egyéb ismerősei által kiposztolt dolgokat is láthatja.

Ez az információ halmaz számára sokkal érdekesebb mint akármi más és szinte késztetést érez arra, hogy ránézzen hátha írt valaki valami üzenetet, vagy kommenteltek-e a posztjához, vagy rakott ki-e valaki valami értelmeset, és a végén rájön arra, hogy fél órát ült előtte és semmi mást nem csinált. Ez az információ halmaz kitölti az ember fejét és csak nagyon nehezen tud mást betuszkolni mellé. De nem csak a Facebook lehet ilyen káros. A filmek és játékok egyaránt rossz hatással vannak a tanulásra. A felfejlődött filmekben és videó játékokban látható effekteknek köszönhetően olyan jeleneteket láthatunk melyeket elképzelni se tudunk, és pont ez az ami a problémát jelentheti. Egy idő után a gyerek már feladja a képzeletét, mert a képernyőn látható jelenetek sokkal jobb szórakozást nyújtanak, épp ezért van, hogy már nincs fantáziájuk ahhoz, hogy a hagyományos oktatás mellett nyújtott analóg információk alapján elképzeljék azt a dolgot vagy folyamatot, azt a valamit amiről éppen szól az óra, így csak ülnek a padban, és a diktálás alatt hallott szavakat, mondatokat másolják a füzetükbe, és a fejük közben azon jár, hogy mit fognak csinálni délután vagy éppen hova mennek szórakozni a hétvégén. A tanárok és diákok is sokszor kétségbe vannak esve, hogy nem születnek jó eredmények, éppen ezért feladják a tanítást, tanulást. Itt érkezünk el az oktatási rendszerhez, ami ugyancsak olaj a tűzre. Magyarország oktatásra kiadott költségvetése egyre alacsonyabb, nemhogy interaktív tanításra, de sokszor krétára sincs pénz, pedig az interaktivitás az amivel a diákokat ki lehetne segíteni. Fantázia hiányában az animációk és hozzá tartozó hangok kiegészíthetik az üresedést és segíthet a fejük tágításában.

Vagy esetleg ha a szülők korhatárhoz kötnék az internetet, akkor már javulna a helyzet. A diák elmegy a könyvtárba, ha információt keres tanulmányaihoz, a bele fektetett energia miatt már biztos, hogy ott valóban tanulni fog, mert ha egyszer azért ment… Az a baj, hogy az a korosztály, amely a jelenlegi generációt nevelte, nincs tisztában azzal, hogy az internet milyen hatást gyakorol a fejlődő elmére. Sok magyar felnőtt még nem is használt internetet.

Meglehet, hogy a jövőben a tanulás nem is lesz divat, helyette agyunkba épített számítógép fog ellátni információval és a tudás mindenki számára könnyen elérhető lesz. A jövő gyermekei szörnyülködve fognak visszatekinteni a kiber tér történelmi könyvtárán keresztül a múltba, hogy egyszer volt iskola ahova be kellett járni nap mint nap, és nem tudott mindenki mindent azonnal.

Persze kivételek mindig vannak, meg ez csak az én véleményem, meglehet nem mindenben van igazság a leírtakból, de az biztos, hogy a diákok teljesítménye időről időre romlik.